Tervezte: Mayerhoffer János
Épült: 1819-1820
Stílusa: klasszicista
Kiskunfélegyháza város központjában egy jellegzetesen szép klasszicista stílusú épület vonja magára az idelátogató és itt élő ember figyelmét. Ez az építészetileg és irodalomtörténetileg értékes műemlék, a Hattyúház. Építészetileg fontos, mert a klasszicizáló stílus egyetlen meglévő jeles középülete Félegyházának. Irodalomtörténetileg Petőfi családjához kapcsolódik, Petőfi emlékeket hordoz. Építésének gondolata 1817-ben fogalmazódott meg. Erre azért került sor, mert a város vezetői változtatni szerettek volna azon az állapoton, hogy a „Csap Szék” a városháza épületében legyen. Mivel 1817-ben, még csak egy mészárszék volt Félegyházán, ezért a tanács úgy határozott, hogy a városházából kikerülő kocsma úgy épüljön fel, hogy ott még két mészárszéknek is legyen helye. Telkét azon a helyen jelölték ki, ahol már a város megtelepedése óta állt egy mészárszék. 1817–ben a tanács pályázatot írt ki az épület tervezésére. A meghirdetett pályázatra több terv is készült. A pályázók között volt az ismert Fischer Ágoston (18-19. század fordulója) kecskeméti építőmester, Bedekovits Lőrinc (kb. 1751- kb. 1825) jászkun kerületi földmérő, Grieszer József szegedi építőmester is. A beérkezett terveket a város elküldte József nádorhoz jóváhagyásra. Az építési hivatal a terveket nem tartotta megfelelőnek, ezért saját tervező mérnökével Mayerhoffer Jánossal új tervet és költségvetést készíttetett. Ez a terv került a városhoz, az építési engedéllyel együtt 1819 áprilisában.
Az épület kivitelezési munkáit Fischer Ágoston kőművesmester és Novák Gergely ácsmester végezték. Az asztalosmunkát Hegedűs György vállalta. Ő készítette az épület piacra nyíló 5 nagy ablakára a zsalugátereket is. Az épület aránylag rövid idő alatt, 1819 nyarától 1820-ig készült el. A Hattyúház nagyobb részét – az eredeti tervrajz szerint – az egykor „Kis Pintcze” vagy „Kis Kortsma” néven emlegetett vendéglő helyiségei és a kocsma bérlőjének egyszerű lakása foglalta el. Az Ótemplom felőli részénél volt a „Szeglet Mészárszék”, e mellett befelé a mellékutcába nyúlt a húsoskamra. A Petőfi tér felőli részén a kocsma nagy táncterme mellett a belső „szék” helyezkedett el. A két szék között volt a székállólegények szobája. A mészárszékek és a hozzá tartozó helyiségek a Hattyúház körülbelül egyharmadát foglalták el. A felépült Hattyúházhoz „Vágó Híd” és hozzá kapcsolt „Akol” is tartozott. Az épület része volt még a belső udvar, az úgynevezett „Hattyúkert”.
A klasszicista stílusban felépült vendégfogadó árkádos folyosóival, párkányos oszlopaival, homlokzatán a fehér hattyút ábrázoló kocsmacégérrel – amiről az épületet 1820-ban elnevezték – a város főterének dísze lett.
A Hattyúházon az elmúlt 200 évben kisebb-nagyobb szükséges és esetenként stílusrontó átépítéseket hajtottak végre. Állagjavítási szándékkal 1843-1844-ben a zsindelytetőjét cserépre cserélték. 1845-ben az egyik mészárszéket mulatószobává alakították át és a kocsmához kapcsolták. 1858-ban követte el a város a legnagyobb tévedését, amikor engedélyezte, hogy a Hattyúépület volt tornácát üzleti térnyerés céljából beépítsék, ezáltal a főhomlokzat stílusát itt megváltoztassák. A közgyűlés 1888-ban engedélyezte, hogy két bolthelyiség két utcai szobáját a dongaboltozat lebontásával, s annak struktúra átalakításával összeszakítsa, továbbá az átalakított helyiségre két kirakati ablakot vágasson a bérlő. A Hattyúház többhasznosítású épület volt. Elsősorban üzleti célokat szolgált. Különböző boltoknak, kocsmáknak adott helyet. Működött benne az idők folyamán gabonaraktár, takarékpénztár, hentesüzlet, fűszerbolt, kenyérbolt, vaskereskedés, temetkezési vállalat, pedagógus szakszervezet, óvoda, totó-lottó iroda, stb.
Az 1952-es év végén került az épület egy részébe a mai Petőfi Sándor Könyvtár elődje, a Népkönyvtár. Az ötvenes évek elejére a Hattyúház állaga teljesen leromlott. 1957-ben elkészült a Hattyúház restaurálásának, eredeti állapotba való visszaállításának tervrajza, költségvetése. Fedezethiány miatt, azonban kivitelezésre nem került sor. Még ez évben márványemléktáblát helyeztek el a ház falán. A tábla ünnepélyes felavatására 1957. július 9-én került sor. Az épületben működő városi könyvtár ekkor vette fel Petőfi Sándor nevét. Ezek újabb érvek voltak a Hattyúház fennmaradása mellett!
1961-ben a tanácsülésen egyhangúlag elhatározták az épület felújítását. 1963 októberében kezdődött el az építkezés. Két évig húzódott a restaurálási munka, 1965 novemberében került sor az épület műszaki átadására. Az egész épületet a Petőfi Sándor Városi Könyvtár kapta meg a műemlék-hasznosítási terv szerint.
Petrovits István egykori mészárszéke
A Hattyúház történetét Petőfi családjának Félegyházához kapcsolódó emlékei teszik – irodalomtörténetileg – jelentőssé. Petőfi apja az 1820-ban felépült Hattyúház első bérlői közé tartozott, 1822-től mint bérlőtárs, az 1824-1830. években pedig mint egyedüli árendátor bérelte az épületben elhelyezett két mészárszéket. A Petrovits család 1824 őszén költözött Félegyházára, az Ótemplom mögötti Bánhidi-féle házba. 1830-ban Kiskunfélegyháza város tanácsa megváltoztatta a mészárszékeinek bérbeadására vonatkozó feltételeit. Az újabb bérletre Petrovits István már nem vállalkozott. A család 1830 novemberében visszaköltözött Szabadszállásra.
Ezzel lezárult Petrovits István Félegyházi Hattyúház bérlete. Petőfi Félegyházi kapcsolatainak bizonyítására dr. Mezősi Károly (1907-1971) irodalomtörténész, Petőfi kutató elkészítette az első állandó Petőfi-kiállítást a Hattyúházban, amelyet 1966. december 6-án nyitottak meg.
Hattyúház
593 sz. műemlék
- http://www.e-epites.hu/1134
Az épület műemléki védettség alatt áll. Petőfi Sándor édesapjának, Petrovics Istvánnak egykori mészárszéke volt. Építészetileg és irodalomtörténetileg is értékes műemléképület