Dunavecse egyik nevezetessége Petőfi Sándor apja, Petrovics István egykori mészárszéke, melyet 1841 és 1844 között bérelt. A költő elszegényedett szülei Szabadszállásról költöztek ide négy évre, ahol fiuk többször is meglátogatta őket, 1844-ben több mint két hónapot töltött velük. Petőfi azonban soha nem ebben a házban szállt meg, hiszen csak egy szoba volt benne, a többi helyiséget elfoglalta a mészárszék. Ottlétekor Nagy Pál házának egyik szobáját kapta meg.
Petőfi pápai diákként 1842-ben rokonával és diáktársával, Orlai Petrics Somával kétszer egy hétre ment haza a szüleihez. 1843 májusában már Pozsonyban volt, onnan üzent haza a Távolból című verssel: „Kis lak áll a nagy Duna mentében.” Hosszú távollét után, keserves másfél évvel a háta mögött, 1844 húsvétján kopogtatott újra a „kis lak” ajtaján. Ezt a kopogtatást idézi föl a magyar líra anyaverseinek egyik
legszebb darabja, a Füstbe ment terv. Ez volt az utolsó és leghosszabb vecsei tartózkodása, ekkor írta első szerelmes verseit Nagy Zsuzsikához. Összesen harminc költeménye köthető Dunavecséhez, köztük az Egy estém otthon, a Meredek a pincegádor, a Vizen, A faluban utcahosszat, Deákpályám, a Gazdálkodási nézeteim, majd a néhány hét múlva Pestről hazaküldött, szülőkért aggódó István öcsémhez című verses levele.
A „Kis lak” még ma is áll. Jelenlegi formájában is nagyrészt a XIX. századi stílusjegyeket őrző, nádfedeles épületben múzeum működik, ahol többek között eredeti állapotban lelhető fel Petőfi Sándor apjának bárdja és Nagy Zsuzsika kancsója.
Petrovics Mészárszék (Kislak)
A település épülete, mely őrzi Magyarország méltán híres poétájának múltját, és munkásságának, életútjának nyomon követése céljából kihagyhatatlan állomás.