



A Baja melletti Szeremlén szokásban lévő pünkösdi ladikázás az ünnepkör párválasztó, udvarló szokásai közé sorolható. A néprajzkutatók az adatközlők visszaemlékezése alapján rögzíthették a népszokás 19. század végi állapotát. A néphagyomány – ugyan kissé megváltozott tartalommal – az 1920-as években élte virágkorát, az 1930-as évek közepére „kiment a divatból” és az 50-es évek elejére meg is szűnt.
A ladikázás napja hagyományosan pünkösd hétfőjén volt. Ilyenkor a lányok az istentisztelet után a vízparton sétálgattak, majd hazamentek levenni a templomi ruhát, és átöltöztek a ladikázáshoz. Az ünnepet megelőzően a falubeli fiatal legények díszesen faragott evezőlapátot, leányevezőt ajándékoztak a kiszemelt lányoknak. A rituális ajándékozás egyben invitálást is jelentett a pünkösdi csónakázásra.
A falusi rendezvény a 21. század elejétől borsos kalács fesztivállal egészült ki. A gasztronómiai program a szeremleiek jellegzetes népi ételét, a borsos tejfölbe mártott fonott kelt kalácsot helyezi előtérbe. A könyvár és falumúzeum udvarán megépített kemencében sül ilyenkor tepsiszámra az ízletes kalács a turisták, faluba látogatók nagy örömére.
Szeremlén az 1950-es évek elején megszűnt pünkösdi népszokás 2000-ben a helyi néptánccsoport vezetőjének kezdeményezésére éledt újjá. Azóta a faluban minden évben megszervezik a pünkösdi ladikázást, amelynek népviseletbe öltözött szeremlei táncosok a főszereplői.
Szeremlei pünkösdi ladikázás
DOMONKOS Ottó - 1962 Adalék a pünkösdi ladikázás történetéhez. Néprajzi Értesítő XLIV. 323-325.
DÖMÖTÖR Tekla - 1964 Naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest.
KOTHENCZ Kelemen - 2012 A párválasztástól a borsoskalácsig. Bajai Honpolgár XXIII. évf. 5. (258) sz. 12.
SOLYMOS Ede - 1990 A pünkösdi ladikázás. Bajai Honpolgár I. évf. 5. sz. 4.
TÁTRAI Zsuzsanna - 1990 Jeles napok – ünnepi szokások. In: Hoppál Mihály (szerk.) Népszokás, néphit, népi vallásosság. Magyar Néprajz VII. Budapest, 102-264.
TÓTH Kálmán - 1995 Szerelmem Szeremle. Baja.
A szokáselem megfelel az UNESCO 2003-ban elfogadott Szellemi kulturális örökség egyezmény definíciója azon pontjának, amely szerint: „Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek – az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét.”
A szeremlei pünkösdi ladikázás szokása egyedülálló a Kárpát-medencében. Hasonló, de nem a pünkösdi ünnephez köthető a szintén sárközi Bátán megtartott kalinkózás, amikor a fiatalok májusban ugyancsak zöld ágakkal, virágokkal feldíszített csónakokon szálltak vízre. A népszokás nemzedékről nemzedékre száll a lakosság körében.