A lelőhely, amelyet a nép nyelve, pontosan emlékezvén a régi időkre, Templomhegy néven őrzött meg, a faluból kivezető, Soltvadkertre vezető műúttól északra terül el. 2003-2004, majd 2012-2013 során közel 6000 m2-t kutattak meg és 620 régészeti objektumot különítettek el. A lelőhely első korszaka a szarmatákhoz köthető. E korból egy 2-3. századi falut, egy 3-4. századi temetőt és egy a már a hun korba hajló, 4-5. századi település nyomait tárták fel.
A szarmata temető 11 sírja mind rabolt volt, ennek ellenére koporsókapcsok, bronzkarperec, karneol-, borostyán-, pasztagyöngyök, kis méretű fibulák, vastárgyak, bronztükör töredékei kerültek napvilágra. 2 temetkezést körárokkal öveztek. A szarmata kor után a lelőhelyen a 11. századtól jelentek meg a magyarok, akik településüket és temetőjüket is ehelyütt hozták létre. A falu, a népesség életének és a temető használatának a tatárjárás vetett véget. Az Árpád-kori faluban több speciális, cölöpszerkezetes veremépületet, bennük speciális, patkó alakú, szürkére égett, cementálódott anyagú kemencét találtak. Feltételezhető, hogy ipari tevékenységet, talán vasolvasztás végeztek e műhelyekben. Az Árpád-kori település a tatárjárás idején elpusztult, majd a 13. század második felében telepedtek meg itt a kunok. Az idők során megtelepedő, eredendően nomád nagyállattartó kunok fejlődő lakáskultúrájára utal, hogy az egyik, már hozzájuk köthető 13-14. századi veremházban, talán az Árpád-kori templom falából származó téglából szikrafogót építettek az egyik kemence köré, a falat pedig belül deszkafallal bélelték, amire a béléstartó cölöpnyomok utalnak.
A faluhoz tartozó temető 194 sírját tárták fel 2013 decemberéig. A sírokból különböző mellékletek, leletek kerültek elő: bronz és ezüst S-végű hajkarikák, gyűrűk, pénzek (11-12. századi), ásópapucs. A nehéz életet élő és kétkezi munkát végző népesség csontjain számos patológiás elváltozás (kar-, láb- bordatörések, erős izomtapadások) figyelhető meg. Az egyik vázon TBC-re utaló csontelváltozás látható. Több sír alja volt faszenes, amely a temetést megelőző, pogány eredetű tisztító-szertartásra utalhat. Feltűnő érdekesség, hogy a sírok túlnyomó többsége nem a megszokott Ny-K-i irányban volt tájolva, hanem DNy-ÉK, sőt D felé elhajolva, azaz a fej volt DNy-D-i irányban. Feltűnő, hogy két tájolási csoportot ismernek a temetőből, amiből az egyik rendre későbbi a másiknál, ez eltérő népességre utal.
A lelőhely érdekessége, hogy az Árpád-kori sírmezőt és a templomot hármas körárok övezte, ahova a 14 századtól ismét temetkeznek, idővel valószínűleg a 15. századtól templomot hoznak létre. A külső árokból számos vasszerszám, balta, kapa, sarló, két sarkantyú, ún. juhnyíró olló, övcsat, kés, ajtóvasalás, abroncsos favödör, számos középkori tégla, ép malomkő, nagy mennyiségű, nagyobb és égett kőtöredék, köztük sok faragott kváderkő került elő, ami a templom erőszakos pusztulására utalt.
A templom feltárása közben jöttek rá, hogy valójában itt 2 templom volt. Az elsőt még az Árpád-korban építették, ami a tatárjárás idején részben elpusztulhatott. Az e templomba járó népesség jóval nagyobb lehetett, mert a templomok befogadóképességénél egyes esetekben feltételezik, hogy a templomban csak a falu előkelőségei voltak, s a falu lakói a templomon kívül vettek részt a szertartáson.
Tázlár - Templomhegy
A Tázlár – Templomhegyen folytatott feltárások alapján egy jelentős, többkorszakú lelőhely képe, időrendje körvonalazódik, amelynek feltárása során gazdag, köztük egyedülálló leletek jelentek meg. Az egyik legjelentősebb eredmény az Árpád-kori templomoshely és település feltárása, amelyet a tatárjárás után betelepülő kunok vettek birtokba. Az ásatás megfigyelései alapján tetten érthető, hogy a kunok egy, az Árpád-korban lakott, feltehetően a tatárjárás lokális pusztítása miatt felhagyott településen jelentek meg. A romos állapotban lévő templomot kibővítették, és a kereszténnyé válás jegyében (saját mellékletadási szokásaikat megőrizve) katolizálva, a templom köré temetkeztek. A feltárás befejeztével, a templom alaprajzát feltüntetve egy emlékhely jött létre. Ez a hely méltó emléket ad Tázlár település gazdag múltjának, gyökereinek.