
A második kastélyt Latinovits Miklós építette 1800-ban. Későbbiekben Latinovits Pál, majd Latinovits Endre tulajdonába került. A kastély alatt nagy kiterjedésű pincerendszer található. Latinovits Endre 1935-ben adta el az épületet, ami az egyház tulajdona lett. Ezt követően a kastélyt 1986-ban vásárolta meg az egyháztól a helyi Termelőszövetkezet, akik irodaként hasznosították az épület belsejét. A Műemlékvédelmi Felügyelőség finanszírozta a kastély külső restaurálását, de a benti tatarozásba, átalakításokba nem szóltak bele. A mai napig megtalálható az épületben 6 db korabeli cserépkályha.
Állítólag a kastélyt titkos alagút kötötte össze Latinovits Frigyes kastélyával, de valószínűleg ez csak szóbeszéd lehetett, hiszen amikor felújították keresték az alagutat, de nem találtak semmit.
A kastélyt a Termelőszövetkezet 2006-ban értékesítette és az adásvétellel egy olasz cég tulajdonába került. Az új tulajdonos a melléképületi részben varrodát alakított ki és működtetett, amely körülbelül három éves működés után megszüntetésre került. Az új olasz tulajdonos (cég) a kastélyban is végzett átalakításokat.
A kastély 2,5 ha-os területen fekszik, amely kiváló díszpark kialakításához. Továbbá körülbelül 380 m2 lakótérrel rendelkezik, a kiszolgáló épület (melléképület) pedig körülbelül 300 m2.
A hatalmas épület ma elzárva a külvilágtól üresen áll. A tulajdonos az épületet teljesen elhanyagolta, a régi pompájából, kertjének szépségéből szinte semmi sem maradt fenn.
Volt Latinovits Endre Kúria
Magyarország Műemlékjegyzéke: Bács-Kiskun megye, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006, 12. o.
Dr. Rauzs József: Bácsborsód község története 1945-ig, 1983
Országos műemléki védelem alatt álló építészeti érték, a Bács-kiskun megyei műemlékjegyzékben a M II. 608-as azonosítóval szerepel.