Benedek Sándorról nem sokat tudunk.
Önmagáról írta: „Születtem Uszódon – kalocsai járás, - 1909. március 5-én. Földmíves családból. Hat elemi iskolát végeztem. Uszódon vagyok földmíves, 5 hold földön gazdálkodunk. Az első verset 1925-ben írtam meg. 1932-ben házasodtam – más nevezetessége életemnek nincsen.”
Vadvirágok című verseskötetét 1933-ban adták ki.
Benedek Sándor 1936-tól, 1945-ig volt a tánccsoport vezetője, akinek érdeme az uszódi tánc-és népművészet megóvásában felbecsülhetetlen. Munkássága híressé tette az Uszódiak tánckultúráját, Uszód jelképévé tette a friss csárdás táncát, a gubbantóst és megóvta a színpompás viseletkultúrát a feledéstől.
UJRA HALLOM…
Ujra hallom kicsi falum harangját
S a nagy erdő turbékoló galambját.
Szivem, lelkem örömében felkacag
Itt a kéklő kiskunsági ég alatt.
Ujra látom kicsi falum házait
S szinpompában illatozó hársait.
Látom a vén kőből épült templomot.
“Ugy-e szivem, itt vagyunk mi boldogok?”
Fenn az égen csillag ragyog s idelenn
Szivemet el fogja egy szent szerelem.
Szent szerelem, kicsi falum irántad,
Legszebb része ennek a nagy világnak.
Szeretlek én, kicsi falum tégedet,
Mert az élet itt százszorta édesebb,
Mint máshol, a nagyvilágban ott, ahol
Nyári reggel kis pacsirta nem dalol.
Hazajöttem, boldog én csak itt vagyok
Közöttetek, muskátlis kis ablakok.
Itten csend van, jó szivük az emberek
S napsugárban fürösztöm a lelkemet.
Benedek Sándor népi költő munkássága és versei
Verseiben szülőfalujáról, Uszódról ír. Uszód életének meghatározó alakja volt. Életpályája bizonyítja, hogy szorgalommal és kitartással a legnehezebb sorból indulva is bármit el lehet érni.