Kulturális örökség Eördögh András: "Kunfakó" lófajta kitenyésztése és tanyás gazdálkodása
A tanyák manapság újra teret nyertek. Gazdálkodók és a családi tradíciókat a munkában is folytatni kívánó családok választják ismét a tanyasi létformát úgy, mint Eördögh András is, aki elhatározottságnak nincs híján. Fő célja a hagyományok átörökítése és a hagyományos tanyás gazdálkodás ápolása. Beleszeretett a földbe, a vidékbe, a természetes életbe.
Jászszentlászlótól nem messze földút vezet Kalmárföldre, amelynek egy darabja Eördögh András birtoka. A tanyát és a hatvan hektár földet a nyolcvanas évek végén vásárolta. A tanyatulajdonos ma már nyolcvan hektár földön gazdálkodik. A földművelésben vetésforgóban termel, a kapás, a kalászos és a pillangós növények váltják egymást a területen, műtrágya helyett szerves trágyát használva. A biogazdaságban biorozst, tönkölybúzát, valamint amarantot termesztenek, mely előkelő nevén nemesített disznóparéj, valamint gabonát is, melyet saját hengerszék malomban őrölnek teljes kiőrlésű lisztté. A lisztből száraz tésztát is készítenek, de saját fatüzelésű kemencében friss házi kenyeret is sütnek.
A gazdaságban ősi magyar állatfajták tenyésztése is folyik. Nevelnek szürke marhát és mangalicákat, illetve ludak, pulykák, gyöngytyúkok kapirgálnak a kertben. Mindezeket táp és antibiotikum nélkül etetik.
A lótenyésztés, a lovakkal való foglalkozás a gazda kedvenc foglalatossága; kizárólag ősi primitív fajtákat tart. Az ő nevéhez köthető a kunfakó lófajta kitenyésztése, mely állománynak apai oldala kizárólag egy kiváló alkatú, átütő örökítő anyagú lengyel konyik mén volt. Ezzel a ménnel fedeztettek tiszta lengyel konyik, valamint lengyel konyik vérségű, arab telivér, shagya-arab, hucul vérségű, és kistestű a magyar félvér csoportba sorolható kancákat. Úgy lehet egy ló kunfakó, ha úgy születik, hogy fakó és szíjalt hátú, azaz fekete csík húzódik a hátán, ez a vadló ismérve is. Jellemző még rá az enyhén domború orrhát, húsos orrlukak, erőteljes rágóizmok. Mélyen a hátba nyúló izmos, sokszor gömbölyű mar, közép hosszú, hajlott, izmos hát, feszes kötés, gömbölyű, jól izmolt csapott, vagy lejtős far, alacsony farok tűzés. Lendületes, tiszta ütemű, de behatároltan tért nyerő, lapos ívű, „fű alatti” mozgás.
A lovakat belföldön (Fülöpháza, Kunadacs, Ópusztaszer, Szente, Csongrád, Szentkirály) és külföldön egyaránt eladásra is tenyésztik. Ahhoz, hogy ez a tenyésztés elinduljon több dologra is szükség volt. Először is egy egyesület, 11 db tenyészállatra, egy Lengyelországi engedélyre, hogy hozzájáruljanak a konyik lófajtával való tenyésztéshez, arab tenyészállatokra, minisztériumi engedélyre, és egy mentorra, aki a Mosonmagyaróvári Egyetem egyik tanára.
Az állatokkal különböző lovas találkozókra, falunapokra, kunfakó találkozókra és a híres Nyeregszemlére is elviszik. Legutóbbi rendezvény különlegessége, hogy a Kárpát-medence különböző térségeiből a lovasok lóháton, illetve fogattal érkeznek a rendezvényre, évről-évre több száz lovas kel útra az ország minden tájáról. Ekkor a Szent Korona és a Történelmi Koronaőrök jelenlétében egy úgynevezett lovas-mise keretében megemlékezzenek lovas elődeinkről, akik vér és hit által őrizték, s védték meg a hazát. Idén Az L. Nyeregszemlét Kiskunfélegyházán rendezik meg.
Eördögh András: "Kunfakó" lófajta kitenyésztése és tanyás gazdálkodása
Majsa infó, Egy parasztgazda mindennapjai, 2015. február 10. 8. o.
Petőfi Népe, Vissza nagyanyáink kenyeréhez!, 2001. február 6.
Kistermelők Lapja, Életmód és foglalkozás a biotermelés, 2004. november
http://www.konyik-kunfako.hu/eoedogh-andras-es-a-kunfako-markolt-peter
http://mno.hu/migr_1834/uj-honfoglalo-a-tanyan-851830
A letűnőben lévő alföldi (kiskunsági) hagyományos tanyás paraszti gazdálkodás ápolása és megismertetése a gazda egyik legfőbb célja. Másik pedig a kunfakó lófajta kitenyésztése, és a lófajta bevezetése a magyar lovaskultúrába.
Az új fajta kitenyésztésének célja a kunsági homokvilág igényeihez és igénybevételéhez jól igazodó lófajta életre hívása volt, amely régen is használatban lehetett, bár erről csak korlátozott mennyiségű leírás maradt az utókorra. Eördögh András nemzedékről nemzedékre – ebbe beleértve családját és azokat az embereket, akik ehhez az életformához vonzódnak - adja át a hazai természeti- tenyésztési hagyományainkat, a gazdálkodásban megszerzett és felhalmozott tudásanyagot, őrzi tájfajtáinkat és őshonos állatfajtáinkat. Ezzel jelentős mértékben járul hozzá a biodiverzitáshoz, a magyar táj fenntartható használatához és a heterogén termelési kultúra fenntartásához.
Bemutatóival, régi életmódunk megőrzésével és népszerűsítésével nagymértékben hozzájárul szellemi és tárgyi múltunk átörökítéséhez. Emellett a felnövekvő generáció világ-szemléletének természetközelivé formálásában is jelentős szerepet vállal tevékenységével, életmódjával. Lovas oktatásokat is tart gyerekeknek, természetesen ingyen, mivel ők a felnövekvő generáció, és András úgy gondolja, hogy hagyományainkat tovább kell adni. Munkájával kivívta a hazai és külföldi lovas szakma nagyrabecsülését, mely nem járt konkrét elismeréssel vagy cím adományozásával, hiszen amíg a tenyésztési feladat le nem zárul – mely még kb. két év - és nem dokumentálják minden részletre kiterjedően, addig a fentiekre nincs lehetőség.