


A 1767-ben Mária Terézia parancsára a város telket ajándékozott a templom, a kántor- és paplak építésére. Az építés végrehajtásával a királynő Grassalkovics Antal grófot, kamarai elnököt bízta meg, aki 1767-ben a Királyi Kamara építőmesterével megegyezett abban, hogy a halasi templomnak legyen tornya, és a szentély alatt kriptája. Az alapkő letétele 1767. május 15-én történt. A Gföller Jakab tervei alapján barokk stílusban készült, teljesen kész épületet 1770-ben Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelték fel.
A hosszházas, későbarokk csarnoktemplom a korabeli belterület határán, egy természetes dombon áll. A téglaépület 32 méter hosszú, 14 méter homlokzati szélességű, az oldalfal magassága 12 méter. 1934-ben az egyházközség képviselő testülete elhatározta, hogy a templomot kibővítik úgy, hogy 3000 embert képes legyen befogadni. A régi épület stílusát követő bővítést befejezve a templomot 1940 októberében újraszentelték. Az utolsó jelentős változás a mennyezeti freskók festése volt 1944 tavaszán.
Helyi sajátosságnak tekinthető a templom névadó szentjeinek a kiválasztása. Az egyházalapító Szent Péter és Szent Pál atyák szobra a homlokzaton a halasi katolikus egyház újraalapítására hívta fel a figyelmet.
Kiskunhalasi római katolikus templom
Gacsári Kiss Sándor: Kiskunhalas - Alsóvárosi Római Katolikus plébánia története 1991.
Szakrális érték, a városképet meghatározó műemléképület. A helyi katolikus vallási élet központja.