A katymári szelvényen fogható meg a világon legrészletesebb formában a szárazföldi környezet fejlődése a középső würm végén és felső würm során, azaz a MIS3/MIS2 határesemények, valamint a MIS2 rétegtani szintben. A szelvény globális unikális jellegét az adja, hogy a világ felszínének 10-11 %-t alkotó löszös üledékek esetében itt fejlődött ki a legvastagabb rétegsor az utolsó löszképződés során. Nyugat- és Közép-Európában nincs is párhuzama a katymári (és a madarasi) szelvénynek, csak kínai és ukrajnai löszterületekkel összevethetőek a rétegvastagságok és üledék kifejlődési paraméterek.
A szelvény unikális jellegét erősíti, hogy a löszrétegeket vékony kifejlődésű talajképződési szintek szakítják meg, jelezve, hogy 46° szélességi kör környezetében a talajképződés és a löszképződés között igen rövid idejű, klíma által irányított átmenetek voltak. Vagyis a terület a permafrost nélküli löszképződés északi határát, a jégkori sporadikus permafroszt (örökjég) déli részét, a Kárpáti
belső löszövezet kifejlődését jelzi.
Ennek a Kárpát-medence dél i részén kifejlődött löszövezetnek a legkiemelkedőbb jelentősége az, hogy a felmelegedések során nem történt beerdősülés a vizsgált régióban, hanem enyhe klímájú, pannon sztyepp-erdőssztyepp fejlődött ki. Ennek nyomán egyértelműen rekonstruálható, hogy a vizsgált térségben a medence északi részéhez képest mindenképpen enyhébb, de jóval szárazabb környezet fejlődött ki a jégkori felmelegedési
szintekben.
A katymári (és a madarasi) szelvény ezen adata nyomán egyértelműen kijelenthető,
hogy 46 szélességi foknál már a jégtakaró hűtő hatása korlátozottan jelentkezett, a szoláris sugárzás nyomán kialakuló napfénytartam és hőbevétel megfelelő lehetett, és a fő limitáló tényező a páratartalom és a csapadék mennyisége volt. A szelvény és malakofauna összetétele nyomán egyértelműen át kellett fogalmazni a jégtakaró hatását a Kárpát-medencében, és nemzetközi szinten is. Egyértelműen bizonyítható, hogy síksági területen a 46. szélességi
foknál, illetve attól délre nem kell európai területen örökfagy (permafroszt) hatással számolnunk még a legjelentősebb lehűlések során sem.
A katymári szelvény időben mintegy 8,000-10,000 naptári évvel hosszabb időintervallumot fog át, mint a madarasi, de adott időegységben a kisebb porakkumuláció,
átlagosan 0,5 mm/év (szemben a madarasi 1 mm/év) ülepedési rátával vékonyabb löszös réteg fejlődtek ki. Ennek ellenére a fejlettebb, több talajréteg és a futóhomok közbetelepülések nyomán a nemzetközi jelentősége hasonló mint a madarasi, a két szelvény csak együtt értelmezhető földtani és őslénytani szempontból. Mindkét szelvény (a szeged-öthalmi szelvénnyel együtt) a belső-kárpáti löszövezet markáns megfogalmazásának színtere és bizonyítéka. Együttes védelmük nemzetközi és regionális érdekünk és ezeken a szelvényeken keresztül lehetőség nyílik a vajdasági földtani és őslénytani védett értékekkel együttes
gondolkodásra.
Katymári téglavető földtani képződmény természeti emlék
Súlyponti EOV koordinátái: X= 661 478,24 Y= 74 824 ,6 Z= 110 mBf
A löszszelvény vastagsága, kifejlődése alkalmas arra, hogy a nemzetközi, rétegtani, kronológiai szempontból kiemelkedő jelentőségű, globális eseményeket, mint az utolsó glaciális, a würm végén (MIS2 és MIS3) kialakult hőmérsékleti, porfelhalmozódási periódusokat lehatároló szelvényekkel (Bond et al. 1992, 1993, Ram-Koenig, 1999)
összevethető legyen és megfelelő feldolgozás esetén a Kárpát-medence felső-würm, későglaciális éghajlat- és környezettörténeti eseményeinek rekonstrukciója szempontjából egyik
legfontosabb löszfeltárássá váljon (Brockhorst et al. 2011).
A feltáruló kőzetsorozatok olyan jelentősek, hogy az elmúlt években a különböző
jégkori környezetet tanulmányozó európai és globális kutatóknak, egyetemi hallgatóknak a Szegedi Tudományegyetem több terepgyakorlatot is vezetett a területre.
Országos jelentőségű védett természeti emlékké nyilvánítása jelenleg folyamatban van.