A dunapataji Kossuth-szobor Magyarországon és a nagyvilágban felállított második köztéri Kossuth Lajos szobor volt. Eredeti formájában – még Kossuth halála évében – 1894. december 16-án avatták fel Kossuth Ferenc jelenlétében. Felállítását nem kísérték politikai, művészeti és egyéb jellegű csatározások – mint pl. a budapesti Kossuth-szoborét -, hanem a község egy emberként kiállt a szobor megvalósítása mellett. A hazafias nemzeti érzelem és Kossuth Lajos iránti tisztelet eredményeként viszonylag gyorsan helyére került a szobor.
A szoborállítás azonban nem volt minden előzmény nélküli. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméi, Kossuth Lajos szellemisége kedvező környezetet talált az egykori szabadságszerető mezővárosban. A szabadságharcban több mint félszázan vettek részt Patajról és a szabadságharc bukása utáni szervezkedésben is részt vettek patajiak.
A szabadságharc eszméinek ébren tartásában valószínűleg Sörös Imre dunapataji papi tevékenysége is szerepet játszott. Sörös Kalocsán elmondott, rendkívül éles hangú beszédeivel vált híressé 1849-ben. A hosszú börtönévek után Sörös Dunapatajon teljesített szolgálatot. Forradalmi tevékenységéért rendkívül nagy tisztelet övezte, temetésén rég nem látott tömeg volt jelen.
Az olvasókörök, különböző kulturális egyletek létrehozása országos jelenség volt a 19. század második felében. Dunapatajon viszonylag korán megalakult az Olvasókör, amelynek a művelődés és a szabadidő kultúrált eltöltése volt a célja. Ezek az országosan is elterjedt egyesületek és körök azonban a politizálás és sokszor a rendszerrel való szembenállás színterei is voltak, így nem véletlen, hogy kellő „figyelemre” számíthattak. Ezekben az egyesületekben emlékeztek meg a legkorábban és szervezetten későbbi nemzeti ünnepünkről, március 15-ről. Dunapatajon két olvasókör egyesüléséből jött létre a Dunapataji 48-as Polgári Olvasókör, amelyben már Kossuth Lajos halála utáni napon felmerült a szoborállítás gondolata. Egy hétre rá a dunapataji elöljáróság hivatalosan is elfogadta a szoborállítás javaslatát és megalakult a szoborbizottság a szobor megvalósítására.
Még Kossuth Lajos életében – főleg az alföldi területeken - kialakult személye körül egyfajta személyi kultusz, amelynek tárgyi és szellemi megnyilvánulásai voltak. A Kossuth-szobor felállítása a dunapataji Kossuth-kultusz csúcspontja volt. A Kossuth-szobrot eredeti formájában és helyén 1894. december 16-án avatták fel Kossuth Ferenc jelenlétében a város egyik előkelő helyén. E napon ezrek jöttek a környékről a szoboravatásra és kísérték figyelemmel Pataj történelmének egyik igen jeles napját. A szobor felállítása után évekkel – országosan is – halványodott Kossuth Lajos kultusza, de megmaradt a szobor, mint a magyar nemzeti tudat, a magyar nemzet szabadságának emlékeztető, ünnepi helye.
A Polgári Iskola építésekor a szobrot elbontották majd újra felépítették megváltoztatott formában. A szobor az immár hivatalossá lett március 15-i ünnepségek színtere volt a kommunista hatalomátvételig. A rendszerváltás előestéjén ünnepelték meg újból szabadon a március 15-ét a Patajiak Köre szervezésében és azóta is a Kör rendezi a fáklyás felvonulást a szoborhoz és az ünnepséget.
A dunapataji Kossuth-szobor
Ádámfy József: A világ Kossuth szobrai. Bp., 1979.
A dunapataji Kossuth-szobor Magyarország második köztéri Kossuth Lajos szobra, amit még Kossuth halála évében, 1894-ben állítottak. A szobor Bács-Kiskun megye első Kossuth-szobra, ami szimbolizálja a dunapataji és a környékbeli Kossuth-kultuszt és annak csúcspontja volt. A szobrot híres magyarországi öntőműhely, és kőfaragó gyár hozta létre, nemcsak kultúrtörténetileg, de technikatörténetileg is kimagasló értéket képvisel.