Elnöki köszöntő

 

Minden településnek, közösségnek vannak megőrzésre méltó értékei, kiemelkedő teljesítményei. Ezek felismerése, gondozása és továbbörökítése a lényege és mozgatórugója a hungarikum mozgalomnak. Az átfogó értékmentő munkának mára a közösségformáló és -összetartó, identitáserősítő hatása is megmutatkozott.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. április 2-án alkotta meg a 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról, amely megteremtette a nagyszabású munka törvényi kereteit.

Az alulról építkező rendszerben a háromlépcsős nemzeti értékpiramis csúcsán a hungarikumok állnak, a középső szintet a kiemelkedő nemzeti értékek, míg az alapot a helyi értéktárak nemzeti értékei képviselik. Ezek tartják nyilván a szűkebb közösség, egy település, tájegység, megye számára fontos értékeket.

Vannak tehát nemzeti értékeink, kiemelkedő nemzeti értékeink, és hungarikumaink. Ez utóbbi olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, amely jellemző tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét képviseli. Ezeknek az értékeknek a jelentősége azért is felbecsülhetetlen, mert erősítik nemzeti öntudatunkat, a magyarság egyetemes összetartozását, eközben társadalmi-gazdasági átalakulást generálnak és erősítik hazánk pozitív megítélését.

A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, turizmus és vendéglátás, természeti környezet és épített környezet.

Ezen honlap a Bács-Kiskun megyei kötődésű nemzeti értékeket mutatja be. Szerepelnek rajta a megyében fellelhető, illetve a megyéhez köthető hungarikumok, kiemelkedő nemzeti értékek, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, valamint a megyében lévő települési értéktárakba felvett értékek. Elénk tárja azt a hihetetlen gazdagságot és sokszínűséget, amely körülvesz bennünket itt, a Duna-Tisza közén. Vannak közöttük nagyszerű hagyományok, amelyek összekötnek őseinkkel, építészeti remekművek, amelyek nemzedékek óta szerves részei lakókörnyezetünknek, életművek, amelyeknek példája, üzenete ma is hat ránk, találmányok, amelyek a múltban gyökerezve hatnak jövőnkre… Mindezek megszokott részei mindennapjainknak, létüket sokszor természetesnek, magától értetődőnek vesszük. Pedig érdemes újra és újra, gyermeki örömmel rájuk csodálkozni! Ezen honlap erre szeretné felhívni a figyelmet. Segítséget nyújtva és további lendületet adva további értékek felismeréséhez és oltalmához.

Rideg László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke

A bizottságról

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tevékenysége

Bács-Kiskun megyében 2019. december 11. napjáig 54 olyan megyei település van, ahol a javaslatban szereplő megyei értékek fellelhetők (de egyes javaslatok több települést is érintenek – pl. Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció, gemenci gímszarvas, Alföldi Kéktúra Bács-Kiskun megyei szakasza).

2019. december 11-ig a Bizottság összesen 250 értéket vett fel a megyei értéktárba.

A célunk az, hogy minél több települési önkormányzat fedezze fel a települési, megyei értéktárban rejlő lehetőségeket.

A megyei önkormányzat 10 szakmai szervezettel, intézménnyel kötött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szakvéleményükkel segítsék a megyei értéktár bizottság munkáját.

A bizottságról

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tagjai

Elnök: Szántó István
Alelnök: dr. Balogh László
Lenkei Róbert
Vörösmarty Attila
Alter Róbert
Hornyák Józsefné

Javaslattételi Űrlap

Javaslattételi Ürlap letöltése



Kapcsolat

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság
Cím: 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

Telefon: +36 76 513 - 813

e-mail: banko.agnes@bacskiskun.hu



megyei kötődésű
hungarikumok
kiemelt nemzeti értékek

Linkek

 

Kálmán Lajos hívő pedagógusként nevelt a zene szeretetére

„Kálmán Lajos tanár úr legendává vált már életében… mindig a nép- és nemzet-nevelők belső elhivatottságával élt, sőt inkább lobogott: fáklyaként… Karnagy, zeneszerző és orgonista létét ugyanúgy élte, mint ahogy a folklór, az egyházi zene és a pedagógia ügyeit szolgálta: hittel, tudással és mindenekfelett lánglelkű profétikus személyiségével. Senki nem vonhatta ki magát a hatása alól” – írta róla Smuta Attila, egykori kollégája.

1921. szeptember 5-én itt született Szabadszálláson, a Honvéd utca 11. számú házban. Főjegyző édesapja, tanító édesanyja sorsközösséget vállalt a „kétkeziek világával”. A szülői házban a kultúra tiszteletét, az iskolában a kötelességteljesítés gyönyörűségét, a faluban a hagyományokat, szokásokat tanulhatta meg. A padlási lomok között kutakodva került kezébe szabadszállási nagyapjának, Kálmán Farkasnak (aki segédlelkész volt) kéziratos dalgyűjteményéből 15-20 lap. Már akkor fölfigyelt a gyönyörű dalaokra, melyeknek később gyűjtője lett.

Középiskolai tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte meg, de családja fővárosba költözése után Budapesten a Lónyay utcai református gimnáziumban érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán történelem, földrajz, néprajz szakon tanult, majd a Zeneakadémián orgona és ének szakon is diplomát szerzett. 1965-ben doktorált Kecskemét néprajzáról, népzenéjéről készített disszertációjával. Munkahelye 1947-től kezdve a Kecskeméti Református Tanítónőképző Intézet volt, ahol, mint ének és zenetanár működött. A Tanítóképzőben dolgozott Fábián Flóra tanárnő is, aki szintén szabadszállási származású volt, és akit feleségül vett 1948. április 23-án. Két gyermekük született: Flóra és Zsuzsa.

Jól ismert népdalgyűjtők, mint Ballo Péter és Vargyas Lajos hatására vállalta, hogy a Kiskunság népdalgyűjtője lesz. El is nevezték kerékpáros népdalgyűjtőnek.

Kálmán Lajos mindig nagy érdeklődéssel fordult a Kiskunságban élő emberek világa, nyelve, kultúrája és az élő hagyományok felé. Mint népzenekutató a megyeszékhely környékén kezdett gyűjteni. A Bugaci pásztorok dalait is ő gyűjtötte. Több mint 1500 népdalt gyűjtött be, próbált rendszerezni. A csoportba rendezett dalokból 250-et nyomdakész állapotba hozott az 1950-es évek végén, de az utolsó pillanatban a szerkesztőség elállt a kiadástól. Aktívan dolgozott a Református Egyháznál, itt ismerte meg Kecskeméti Máriát, második feleségét, akivel negyven évig élt boldog házasságban. Kálmán Lajos nevéhez kötődik az 1967-ben első alkalommal megrendezett Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozatának elindítása: neves írók, költők, zeneszerzők részvételével. A mai napig élnek ezek a találkozók. Főállása mellett folyamatosan publikált, gyűjtött és folytatta aktív tevékenységét a Református Egyháznál. Esténként hallani lehetett a templomból kiszűrődő orgonamuzsikát, ugyanis napi teendői elvégzése után jutott csak ideje, hódolni szenvedélyének. A kilencvenes években behatóan foglalkozott egyházzenével. Zsoltárok keltek életre keze alatt. Munkásságának elismeréseként 1993-ban Kecskemét város díszpolgárává avatták. Halála előtt néhány hónappal jelent meg a ” Kecskemét környéki népdalkincs kistükre” című népdalgyűjteménye, mely tükrözi népzenekutatói munkásságát.

A könyvbemutatón 1999 augusztusában, 78 évesen, még megénekeltette az őt ünneplőket. Rövid idővel később, november 7-én távozott el. Sírjára barátja, Buda Ferenc költő faragta a kopjafát.

Tanárként mindig buzdított, nem ismerte a lehetetlent, sem a buktatást. A nap minden percében a jobbító szándék vezérelte, nemcsak az osztályteremben oktatott, de nevelt minden pillanatban. Ő nemzetének a gyökereit kutatta egész életében, az éltető dalt kereste és mentette tovább, ami a magyar nép fennmaradását jelentette számára.

Kálmán Lajos meg nem alkuvó elkötelezettséggel tette mindig, amit és ahol lehetett, miközben mélységesen hitt a szellem szabad szárnyalásában. „Az ember alkotásra, formálásra született” – vallotta életében. A népdal, népzene szeretete összeforrt saját sorsával: Félte, óvta a népdalokat a pusztulástól. „Ha ugyanabból a forrásból egyszerre édes és sós víz jön, el kell gondolkozni: kinek a kezén van hát, ilyen ellentmondásosságokat szülve, nem is annyira egy népzenei találkozónak, hanem magának a népdalnak a sorsa, és: hol van jó helyen?” – tette fel a kérdést még életében. Nevéhez kötődik az 1967-ben első alkalommal megrendezett Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozatának elindítása: neves írók, költők, zeneszerzők részvételével. Az egyházi zene nagy ismerőjeként, gyakorló hívő pedagógusként vallotta: „A Zsoltárok könyve szentírási üzenete, tartalmisága: jó foglalatot kapott a genfi zsoltárokban előtűnő költészeti és dallamosítási csúcsteljesítményekben. Így válhatott szívben-fejben hordozott Szentírássá, hogy létünk leglényegesebb, legszélsőbb, vagy éppen végszituációban, az ’alámerültekből felmerülhető’ szentségek szálljanak elő. Halálközelben éppen úgy, mint az életöröm csúcsain, reggel éppúgy, mint délben, éjszaka úgy, mint nappal, karizmás töltés továbbítására készen, alkalmasan.” Hitte: „A zsoltár nekünk zászló. Zászló volt és marad. Csak lobogjon. Még ha egyedül is, birkózva a csönddel és viharral, egyre fönségesebben. Lelkem, te is légy zászló!” Kálmán Lajost a családi hagyomány is a népzene irányába fordította: nagyapja, Kálmán Farkas szabadszállási református lelkészként írta össze dalgyűjteményének darabjait, s ezekkel az unokáknak már gyermekkorában volt találkozása. Sok élményt szerzett diákkorában a budapesti Lónyai utcai Református Gimnázium kórusának tagjaként. – Óvónők, tanítók százai vihették magukkal a zene, a népművészet, a pedagógiai hivatás, a magyarság ügye iránt elkötelezett tanár szellemiségét, tanításait – mondta róla búcsúztatásakor 1999-ben Ittzés Mihály, a Kodály Zenepedagógiai Intézet nyugalmazott főigazgató-helyettese.

Életfelfogása, egész élete lobogás volt, sugárzó hivatástudattal, elkötelezettséggel, ez hajtotta, űzte újabb és újabb célok elérésére. A „csak tiszta forrásból” igényét tanítványai ma is szívükben hordozzák.

Kálmán Lajos népzenekutató munkássága

A nemzeti érték fellelhetőségének helye
Kecskemét
Kategória
kulturális örökség
Értéktár
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Web
-
Források
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Tanárként mindig buzdított, nem ismerte a lehetetlent, sem a buktatást. A nap minden percében a jobbító szándék vezérelte, nemcsak az osztályteremben oktatott, de nevelt minden pillanatban. Ő nemzetének a gyökereit kutatta egész életében, az éltető dalt kereste és mentette tovább, ami a magyar nép fennmaradását jelentette számára.

 

Kapcsolódó értékek

Mélykút
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Gátér
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kecel
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Baja
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Dunapataj
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár