kulturális örökség Fekete Pál országgyűlési képviselő közéleti és pedagógusi tevékenysége
Fekete Pál országgyűlési képviselő, tanár Kiskunfélegyházán született 1939. augusztus 27-én. Édesapja Fekete Gáspár, szabómester, édesanyja Kállai Julianna. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, ezután beiratkozott a Petőfi Sándor Gimnáziumba. Rendkívül tehetséges diák volt: verset írt, szépen énekelt, remekül rajzolt, tornászversenyek dobogós résztvevője, a természettudományos tárgyak is érdekelték. 1956 őszén harmadik osztályos gimnazista volt. Őszinte hittel és lelkesedéssel vett részt a városi megmozdulásokban. A forradalom helyi eseményeiben kezdeményező és tevékeny résztvevő volt: ő szavalta a Petőfi-szobornál a költő Forradalom c. versét. Bátor kiállással hirdette, hogy változásokra van szükség. Beválasztották a Nemzeti Bizottságba. A szervezkedésben való részvétele miatt több éves börtönbüntetést szenvedett, s szabadulása után az ország egyetlen középiskolája sem fogadhatta. Magánúton fejezte be a gimnáziumot, Kiskunhalason tett érettségi vizsgát.
8 hónapot töltött börtönben, ezután fizikai munkásként élt. 1959-től képesítés nélküli tanítóként dolgozott Bócsán, később Szolnokra, majd Kiskunmajsára került tanítani.
1968-ban a szegedi JATE levelező hallgatójaként magyar-történelem szakos diplomát szerzett. 1972-ben került vissza szülővárosába, ahol a Petőfi Sándor, a Bajcsy-Zsilinszky és a József Attila Általános Iskolákban, majd újra a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanított. Tanítványai rajongtak érte. Sokszor az ő nyomdokain indultak el a pedagóguspályán. Sok kezdő tanár hospitált nála, így többek között a későbbi jó barát, Lezsák Sándor is. Igazi tanáregyéniség volt, aki részt vállalt a felnőtt generáció szervezett oktatásában. Tanított a lakiteleki Népfőiskolán, a Kölcsey Kollégium osztályfőnöke volt.
Szakmai tudása és tevékenysége elismeréseként először a város szakfelügyeletével bízták meg, majd az 1970-es évek közepétől a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet szakfelügyelője, illetve szaktanácsadója volt.
Helytörténeti kutatómunkái, valamint a Petőfi- és a Móra-kultusz ápolása révén is maradandó értéket hagyott hátra.
A 80-as évek közepétől egy erős hagyományokra épített közművelődési egyesület létrehozásán fáradozott, melynek eredményeként az országban másodikként alakult meg 1988. június 6-án Fekete Pál vezetésével a Kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesület. Az egyesület neki köszönheti, hogy a helyi szervezet nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik.
Emellett ebben az időben irodalmi érdeklődése és tevékenysége révén többször járt Lakiteleken. Lezsák Sándorral ekkor válik barátságuk szorosabbá. 1987 szeptemberében részese a lakiteleki találkozónak.
Alapító tagja a Magyar Demokrata Fórumnak. Úgy érezte, hogy az itt született program lehet csak az alapja a kívánt fordulatnak, a társadalmi változásoknak. Ezt a programot vette alapul, amikor jelöltként indult a 90-es választásokon. Kiskunfélegyháza város és környékének ügyeit nagy felelősséggel, kellő tájékozottsággal képviselte a parlamentben. A kormánykoalíció oktatási munkacsoportjában a közoktatási és szakképzési törvény reformjáért dolgozott; javaslataival hozzájárult a Nemzeti Alaptanterv kidolgozásához. Sok munkája mellett írt egy történelem-tankönyvet 8. osztályosok számára. Ezenkívül publikált pedagógiai irodalomban, társszerzője a Félegyházi Olvasókönyvnek, s számos publikációja jelent meg a pedagógiai szakirodalomban.
A sok munka felőrölte szervezetét, ez vezethetett korai halálához, mindössze 56 évet élt, 1995. október 14-én hunyt el. A Felsőtemetőben nyugszik, a díszsírhelyek első sorában az első síremlék az övé.
A Kiskunfélegyháza Város Díszpolgára, a címet posztumusz kapta meg 2008-ban. Nyomtatásban megjelent helytörténeti munkái a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban kölcsönözhetők és hozzáférhetőek a város történetében elmélyedni vágyó olvasók számára.
Fekete Pál országgyűlési képviselő közéleti és pedagógusi tevékenysége
Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez (szerk. Iványosi-Szabó Tibor). Kecskemét, 1985.
Fekete Pál országgyűlési képviselőként Kiskunfélegyháza város és környékének ügyeit nagy felelősséggel, kellő tájékozottsággal képviselte a parlamentben. Történészként főleg a dualizmus korával és a 20. század történelmével foglalkozott, tanárként diákok százaival szerettette meg a történelmet és a magyar irodalmat. Társszerzője az 1995-ben megjelent Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez e. olvasókönyvnek, egyik szerzője a Kossuth Lajos emléke Kiskunfélegyházán című, 2002-ben megjelent kötetnek. Tanári munkájában figyelt arra, hogy a reá bízott diákok ismerjék szülőhelyük múltját. Pedagógusi és történészi munkájának kiemelkedő alkotása az általános iskolák 8. osztálya számára írt történelemkönyv, amely a rendszerváltás után az első olyan tankönyv volt, amiben a szerző objektíven mutatta be a 20. század történelmének eseményeit.