





Kecskeméten élt és alkotott.
Gyermekkorát egész életére kihatóan a szegény paraszti sors formálta. 1928 és 1934 között végezte Városföldön az elemi osztályokat, majd a hat elemi befejezése után az 1930-as években alkalmi fizikai munkákból élt. A II. világháborút is megjárta, harckocsivezetőként a Don-kanyartól Linzig sodorta a háború, ahonnan 1945 őszén térhetett haza – ekkor 23 éves. Hazatérése után műtermet rendezett be a rokonai házának a padlásán és művészpályára lépett. 1946 és 1948 között hatalmas szenvedéllyel, lázas kitartással vetette bele magát a munkába, noha festői ambícióit kevesen támogatták a környezetében. Autodidakta módon képezte magát.
Noha 1948-tól rendszeres résztvevője a helyi képzőművészeti tárlatoknak, az áttörést 1957-es esztendő hozta meg, ekkor nyílt ugyanis kiállítása a kecskeméti Katona József Múzeumban. Itt fedezte fel őt Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria akkori igazgatója, aki meg is vásárolta négy képét a Galéria számára. Szintén 1957-ben történt, hogy műtermet alakíthatott ki a Klapka-házban, ami később múzeumként a műgyűjtőnek és gyűjteményének is otthont adott.
1960-ban önálló kiállítással mutatkozott be Budapesten, a Fényes Adolf Teremben, 1961-ben a Művészeti Alap tagjává választották – ezek után egymást követték önálló kiállításai itthon és külföldön. 1978-ban beválogatták műveit a Magyar Nemzeti Galéria X. csoportkiállítására, „az expresszívebb művészi motiválás mai festőinek” kiállítására, ahol az egyik legfiatalabbként képei együtt szerepeltek Czóbel Béla, Frank Frigyes, Holló László műveivel. Számos művésztelep (Tiszakécskei, Hartai, Veránkai, Keceli, Gemenci) alapító tagja volt és rendszeresen részt vett a megyei és az országos csoportkiállításokon (Bács-Kiskun Megyei Téli Tárlaton, Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton, Kecskeméti Tavaszi Tárlaton és a művésztelepek csoportkiállításain).
Díjai:
1977: Bács-Kiskun megye művészeti díja; Bács-Kiskun megyei Téli Tárlat díja; 1978: Pro Urbe, Kecskemét; 1980: Szocialista Kultúráért; 1985: a Mezőgazdaság a képzőművészetben kiállítás különdíja, Mezőgazdasági Múzeum; 1987: Munkácsy-díj; 1990: a Hatvani Tájképbiennálé különdíja, 1998: A Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. Kecskeméten dolgozott. A népművészeti tárgyak gyűjtőjeként fordult az alföldi festészet felé, amelynek Tornyai és Koszta művelte kolorisztikus irányzatának elismert művelője lett. Műtárgyaiból Bozsó-gyűjtemény c. magánmúzeumot alapított, amelyet utóbb Kecskemét városa vett át.
Egyéni kiállítások
1950, 1958, 1964, 1968, 1973 • Katona József Múzeum, Kecskemét
1959 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1960 • Fényes Adolf Terem, Budapest (kat.)
1970, 1974 • Türr István Múzeum, Baja
1974 • Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
1983 • Gellért Szálló, Budapest
1986 • Művelődési Központ, Tiszakécske
1987 • Hatvani Galéria, Hatvan
1988 • Collegium Hungaricum, Bécs • Galerie van Almsick, Gronau-Epe (NSZK)
1989 • Klapka-ház (gyűjt. kat.), Kecskemét • Donauwörth
1990 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely. Kecskeméti műteremházában - gyűjteménye mellett - állandó kiállítást nyitott.
Válogatott csoportos kiállítások
1958 • Alföld a festészetben, Antwerpen
1959 • Alföld a festészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1979 • A Magyar Nemzeti Galéria X. csoportkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1985 • Mezőgazdaság a képzőművészetben, Mezőgazdasági Múzeum, Budapest • Hatvani Tájképbiennálé, Hatvan. <{r>
Művek közgyűjteményekben
Katona József Múzeum, Kecskemét • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.
Irodalom
TELEPY K.: (kat., bev. tan., Fényes Adolf Terem, Budapest, 1960)
HERNÁDI I.: ~, Művészet, 1964/6.
BUDAI T.: ~, Művészet, 1967/12.
MÉSZÁROS F.: ~ bajai kiállítása, Művészet, 1971/2.
D. FEHÉR ZS.-SOÓS Á.: A festő gyűjteménye, MTV, 1986
RÉTFALVI J.: ~ festőművész, a múzeumalapító, Portréfilm, 1987
POGÁNY Ö. G.-LÓRÁND K.: (gyűjt. kat., bev. tan., Klapka-ház, Kecskemét, 1989).
Bozsó János festőművész, múzeumalapító életművéből álló gyűjtemény
Az alföldi tájfestészet kiemelkedő alakja, a tájfestészeti alkotók első nagy képviselője. Az alföldi tanyavilág művészi megőrzése neki köszönhető